Az indulási eljárások a repülési útvonalak, amelyek az akadályok és a terepek elhagyására irányulnak. A műszer indulási eljárása kétféleképpen valósul meg: az akadályok elindulási eljárásai (ODP) és a szabványos műszeres indulás (SID). Az ODP-k akadályozzák meg a pilóták számára a műszeres repülési terven való elhagyásukat, és a SID-ek célja a terminál környezetről a repülés utáni szakaszra történő átmenet hatékony összehangolása, miközben akadályokat és terepviszonyokat biztosítanak.
Minden megközelítési eljárással rendelkező repülőtéren ki kell értékelni annak meghatározását, hogy szükség van-e akadályok elhagyására. Az értékeléshez az FAA olyan szabványokat alkalmaz, amelyek "a futópálya (DER) indulási végét átlépő pilóta, legalább 35 méterrel a DER feletti magasság felett, a DER emelkedés felett 400 láb felmászik a kezdeti forduló előtt, és a minimális emelkedési gradiens fenntartása 200 láb per tengeri mérföld (FPNM). "
Elhárítási eljárás
Az ODP-k célja, hogy segítsék az IFR pilótákat a kifutópályáról a hozzárendelt vagy közzétett útszakaszon történő felszállás során, miközben elkerülik az akadályokat és a terepet. Az ODP-k gyakran szövegben, de időnként grafikus formában fejeződnek ki. Az ismertté vált közlekedési minisztériumban az ODP-k megtalálhatók az USA termináliai eljárásaiban, a köznyelvben "megközelítési táblákként" ismertek. A szöveges ODP-k megtalálhatók a termináli eljárások C szakaszában (IFR felszállási minimumok és indulási eljárások) és az ábrázolt akadályok FP-k az adott repülőtérre vonatkozó megközelítési grafikonok alapján találhatók.
Az akadályok indulási eljárásait az ATC nem jelöli ki. Ehelyett a pilótának kell keresnie, hogy szükség esetén keresse fel és repülje le őket. Hacsak nem szerepel az IFR clearance, az ODP betartása nem kötelező, de bölcs dolog.
Szabványos műszeres indulás
A szabványos műszeres indulásokat (SID-eket) az ATC rendeli, és a forgalmas repülőtereken találhatók.
A SID-k megkönnyítik a terminál repülőtér környezettől a repülés utáni szakaszába való átmenetet, és a megfelelés segít az ATC-nek a forgalom irányításában. A SID-ek akadálymentesítéssel és zajcsökkentéssel vannak megtervezve, de elsősorban a munkaterhelés és a rádiófrekvencia csökkentésére használják a pilóták és a vezérlők között a forgalom hatékony irányításával. Grafikusan vannak rajzolva, és a terminálkönyvek könyvjelzője mellett találhatók. A SID-ek gyakran átmeneti útvonalakat tartalmaznak, amelyek összeköttetést biztosítanak az indulásról a légutakra vagy a pályára.
Radar környezetben gyakoriak a radaros SID-ek, ahol a vezérlők radarvektorokat biztosítanak az útvonalon rögzítésre. Általában magukban foglalják az indulási kifutópályára és egy második fázisra jellemző kezdeti tanfolyamot, egy olyan átmenetet, amely a repülés útvonalát megkezdi. Ezek a SID-ek általában tartalmazzák az indulási gyakoriságot a különböző indulási irányokra.
A szabványos műszeres indulások gyakran kötelező emelkedési gradiensekkel és navigációs képességekkel rendelkeznek. A pilótáknak tisztában kell lenniük repülőgép teljesítményük és navigációs képességeikkel (vagy azok hiányával), mielőtt a SID-t a légiforgalmi irányításból elfogadnák.
RNAV Indulás
A területi navigáció (RNAV) távozása egyre gyakoribbá válik, mivel a GPS és az ADS-B használata egyre szélesebb körben elterjedt. Az RNAV útvonalak lehetővé teszik egy megfelelően felszerelt RNAV repülőgép számára, hogy hatékonyabb meneten repüljenek, mivel ezeknek a repülőgépeknek nem feltétlenül kell hagyományos navigációs eszközökre, például VOR-kra támaszkodniuk. Az RNAV-távozás menetét testreszabhatja, hogy kövesse a görbült pályát, hogy elkerülje a légteret, a zajelhárításra szolgáló lakossági területeket vagy más repülőtereket. Az RNAV indulásait jelenleg fejlesztik az FAA Nemzeti Légtérre való áttervezési projektjének részeként, és lehetővé kell tennie a hatékonyabb légi közlekedést, mivel a pilóták gyakrabban képesek lesznek a közvetlen útvonalakon repülni.
Forrás: FAA Instrument Procedures Handbook