A genfi egyezmények a háborús foglyok kezelésével kapcsolatban
A genfi egyezmények célja a katonák védelme volt, akik már nem harcoltak.
Ez magában foglalta a tengerészek és hadifoglyok beteg és sebesült, hajótörött tagjait és bizonyos segéd civileket.
Mi a genfi egyezmény?
Az egyezmény valójában egy sor szerződés és egyezmény. Genfben tartott, 1977-ben felvett 1949-es egyezmények és két jegyzőkönyv alkotják a nemzetközi humanitárius jog alapját a háború idején. Az 1951-ben és 1967-ben két későbbi genfi egyezmény védette a menekülteket.
Az 1949-es genfi egyezmények három másik követést követettek, amelyek 1864-ben, 1906-ban és 1929-ben zajlottak le. Az 1949-es egyezmények az első három egyezményben foglalt elveket, szabályokat és megállapodásokat frissítették.
Valójában négy egyezmény született 1949-ben, és az első a megállapodás eredeti változatának negyedik változata volt. Ez kiterjesztette a védelmet nemcsak a betegek és a sebesültek, hanem a papok és az egészségügyi személyzet számára is.
A második 1949-es genfi egyezmény védelmet nyújtott a katonai személyzet számára a háború idején a tengeren, ideértve a kórházi hajókra korlátozott katonaságokat is.
Módosította az 1906-os Hágai Egyezményben elért rendelkezéseket.
A harmadik 1949-es egyezmény a háborús foglyokra vonatkozott és az 1929-es háborús foglyokról szóló egyezményt váltotta fel. Leginkább meghatározza a fogvatartási helyek és szabványok helyét, amelyeket ott kell fenntartani.
A negyedik egyezmény kiterjesztette a polgári lakosság védelmét, beleértve a megszállt területeken élőket is.
Összesen 196 "állam párt" vagy ország írta alá és ratifikálta az 1949-es egyezményeket az évek során, köztük sokan, akik nem vettek részt és nem írtak alá évtizedekig. Ezek közé tartozik Angola, Banglades és Irán.
A háborús foglyok kezelése (60. cikk)
A genfi egyezmény 60. cikke az egyik legismertebb rendelkezés, és a háborús fogvatartottak fizetésére vonatkozik. Részben olvassa:
"A letartóztatási hatalom minden háborús fogvatartót havi előleget fizet, amelynek összegét konverzióval rögzítik az említett hatalom pénznemére a következő összegekből:
I. kategória: Az őrmester alatt rangsorolt fogvatartottak: nyolc svájci frank.
II. Kategória: őrmesterek és egyéb nem megbízott tisztek vagy hasonló rangú fogvatartottak: tizenkét svájci frank.
III. Kategória: parancsnoki tisztek és megbízott tisztek a rangsor alatt vagy egyenlő rangú fogvatartottak alatt: ötven svájci frank.
IV. Kategória: főnökök, alezredesek, ezredesek vagy egyenértékű fogvatartottak: hatvan svájci frank.
V. kategória: általános tisztek vagy hasonló rangú fogvatartottak: hetvenöt svájci frank.
Az érintett konfliktusban részt vevő felek azonban külön megállapodással módosíthatják az előző kategóriákba tartozó foglyok miatt fizetett előleg összegét.
Továbbá, ha a fenti első bekezdésben feltüntetett összegek indokolatlanul magasak lennének a fogvatartott fegyveres erők fizetésével szemben, vagy bármilyen oknál fogva komolyan zavarná a visszatartó erőt, akkor a Pénzügyi Hatósággal kötött külön megállapodás megkötéséig amelyen a fogvatartottak függenek, a fent említett összegeket, a visszatartó erőt:
(a) továbbra is a fogvatartottak számláit a fenti (1) bekezdésben megjelölt összegekkel jóváírja;
b) átmeneti jelleggel korlátozhatja a háborús fogvatartottak által ebből az előlegfizetésből rendelkezésre bocsátott összeget saját felhasználásukra, ésszerű összegeket, amelyek azonban az I. kategóriába soha nem lehetnek alacsonyabbak, mint a visszatartó erő által nyújtott összeg saját fegyveres erõinek tagjai.
A korlátozások okait késedelem nélkül meg kell adni a védőerőnek. "
A Genfi egyezmények még ma is követtek?
Míg a genfi egyezmények által életbe léptetett szerződések még ma is hatályosak, az utóbbi években viták folytatódtak a frissítésükről. A legfélelmetesebb kérdés az, hogy a genfi egyezménynek a háborús fogvatartottakkal szembeni humanitárius jogait a terroristákra vagy a terroristák gyanúsítá sára kell-e alkalmazni.
A világ vezetői megkérdőjelezték, hogy ezek a szabályok, amelyeket a II. Világháború után írtak és frissítettek a vietnami háború után, a mai konfliktusokra vonatkoznak, különösen a 2001. szeptember 11-i események után. Ha igen, hogyan lehet őket hatékonyabban érvényesíteni? Meg kell-e vizsgálni azokat az új fenyegetések kezelésére, például a terrorcselekményekre?
Hamdi kontra Rumsfield esete 2004-ben megvilágította ezt a kérdést, amikor Hamdi amerikai állampolgárt vádolták, hogy csatlakozott a tálibok erőihez az amerikai földön.
Mint ilyen, ez ellenséges harcossá tette, és a Genfi Egyezmények védelme alá helyezte. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága másként döntött, a 2001-ben hatályba lépő kongresszusi állásfoglalásra alapozva, amely lehetővé tette az elnök számára, hogy minden szükséges és megfelelő erőt használjon minden olyan ország ellen, amely részt vett a szeptember 11-i támadásokban.
Ezenkívül az egyezmények kötelezik a megállapodásban részt vevő valamennyi államot - beleértve Afganisztánt is -, hogy biztosítsák az egyetemes joghatóságot és a védelem támogatását. Meg kell őket saját földjükön érvényesíteni. Továbbra is látni kell, hogy további változásokat fognak elérni a változó idők betartására.